Ildi szüléstörténete 2024.08.15.

AUM-os kismama jógásom, Ildi szüléstörténetét hozom most nektek. Második baba, SOTE I., tervezett VBAC után végül orvosilag nagy valószínűséggel tényleg indokolt programcsászár. Ildi példája azért nagyon tanító, mert ő rengeteget foglalkozott a természetes szüléssel, és nagyon szerette volna megélni. Hogy mégsem adatott ez meg neki, annak elfogadásában egy – a szülést megelőző - kineziológiai kezelés segített. Így Ildi pozitívan tudta megélni második programcsászárját. Azért az utóiratban részletezettek szerint a csecsemős osztály fekete pontok egész sorát gyűjtötte be, jobb, ha a jövőben résen van az, aki a SOTE I.-et kívánja választani. 1. nem engedték császár után mellre tenni a babát 2. az apa sem kaphatta meg a babát bőr-bőr kontaktusra 3. ez után a baba szeparációt szenvedett el anyukájától 4. az anya kifejezett kérése ellenére, hogy ne kapjon a baba tápszert, mire leért az őrzőből, már 2x kapott 5. csak a 3. napon jelent meg egy csecsemős nővér, hogy segítsen az anyukának a szoptatásban 6. a csecsemősnővér bimbóvédővel indította a szoptatást, aminek semmi indoka nem volt, hiszen az anyuka melle nem volt kisebesedve, ezzel viszont elmélyített a cumi mellbimbó zavart, amit már a tápszeres cumisüveggel elindítottak 7. ezek után otthon két hétbe került az anyukának, barátnői és védőnői támogatással, hogy lejöjjenek a bimbóvédőről, cumisüvegről és tápszerről. Ennyit a kritikáról. Gratulálok, Ildi, és gyors regenerációt, sok boldogságot kívánok! ??
„Kedves Éva,
Megköszönve az eddigieket is (a jógát, a tanácsokat), küldöm az enyémet is. Érdekes eset lett a végére.
Ildi
41 éves vagyok, 2016-ban első kislányom farfekvéssel programozott császárral született. Rengeteget gondolkodtam-vívódtam rajta, meg merjem -e próbálni a természetes szülést második gyermekemnél, akivel 2023 októberében lettem várandós. Nagyon szerettem volna, de kicsit tartottam is tőle. A SOTE-hez tartozom lakcím szerint, így elmentem egy ott dolgozó, kifejezetten VBAC támogató orvos hírében álló orvos magánrendelésére, hogy bíztatást kapjak tőle, és megerősítsen döntésemben. Engem lepett meg a legjobban, amikor az első pillanattól kezdve, mintegy megérzés-szerűen- majd a későbbiekben kiderül, miért- megpróbált lebeszélni róla, még az előtt, hogy megmutattam volna neki 2012 tájékán két műtéttel szerzett végbélnyílás melletti sipoly műtétem hegeit, amelyek közel vannak a hüvelynyíláshoz. A hegek megtekintése után azt mondta, hogy így még jobban meggondolná a természetes szülést, mert ugyan egy gátmetszést tudnak a másik irányba végezni ha szükséges lenne, de egy természetes repedésnél ha az egykori sipoly járat felszakad, az hosszan elnyúló komplikációkat tud okozni. Így egy olyan köztes megoldásban maradtunk, ha természetesen beindul a szülés terminus előtt, akkor kis vajúdás után császáros leszek, ha a baba bent marad a születés dátumáig, programozott császárral segítik világra. Így is történt,július 11-én reggel 7-re mentünk a SOTE 1-re, mert a pocaklakónak még nem akaródzott - szerencsére- előbb kibújnia. 3-4. helyre voltam kiírva a műtéti sorban, 11-12 körülre mondták, hogy sorra kerülök, volt nagy megkönnyebbülés- és hirtelen meglepettség is, amikor valami miatt előre vettek, elsőnek hívtak be, és mire a ctg után felocsúdtam volna, már jódozták a pocakomat a műtőben, és már meg is jelent férjem, Zoli biztató- bátorító arca fölöttem a kék sapkában. Szakértő, nyugtató és profi stáb dolgozott rajtam, a műtét után úgy éreztem pár perc sem telhetett el - nagyon kevés időnek érzékeltem- és már többen fel is szisszentek a műtőben lévők közül, hogy milyen szép kisfiú! milyen nagy! stb. Egy pillanatig gondoltam is magamban, hogy valami nagyon különleges gyerek lehet, ha napi szinten számos csecsemőt látva így megörülnek neki...Később derült ki, magyarázta el az orvos, hogy volt mindenkinek nagy meglepetés a műtét közben, mert úgynevezett néma hegszétválásom volt, amit, ha jól értelmeztem félkábán azt jelenti, hogy ahogy a 10 rétegen át haladtak a magzat felé, az utolsó vágandó "réteg" a magzatvíz előtt, a méhfal, ha jól gondolom (?) már szét volt válva, és ott rögtön mekóniás magzatvízzel és a kis Máté fiammal találkoztak, aki 9.09 perckor 4010 grammal és 55 centiméterrel meg is született. Én nem tudok sokat erről a néma hegszétválásról, de azt mondta az orvosnő- és külön meglátogatott a csecsemőosztályon , és még egyszer elismételte- hogy ez egy ritka dolog, és, hogy nagyon jó megérzéssel javasolt jót az orvos, aki inkább a császár felé terelt, a természetes helyett. A Máté is nagyon ügyes volt, hogy nem érkezett előbb, mert akkor életveszélyes állapot is felléphetett volna, és sürgősségi császárral végeztük volna be, mindenféleképpen.
Nem tudom Éva, hogy ebből az egészből mi a korrekt, mi a tényszerű vagy igaz, de nagyon érdekesnek tartom, hogy így alakultak a dolgok. Csak Neked írom, hogy voltam kineziológusnál, aki egy érdekes technikával kérdezgette az egómat és kérdezgetett engem úgy, hogy felcsatlakoztam a égi bölcsességre ??, ahogy ő szokta mondani. Az egom azt mondta, szeretném természetesen megszülni, sok minden miatt, ami bennem kavargott, hogy ezt át kell élnem, hogy megéljem a teljes nőiességem, mert az volt a prekoncepcióm, hogy így vagyok igazán termékeny nő (én Afrikával foglalkozom 20 éve, úgyhogy ezzel a kérdéskörrel elég sokat foglalkoztam), meg hasonlók, de amikor "engem" kérdezett, legbelül rögtön az a válasz jött, hogy mindegy, és úgy lesz jó, ahogy lesz.
Így is lett.
Nagyon Boldogok vagyunk a Kicsivel, bár erőt próbáló az első hónap mert valószínű a nővérétől elkaphatott egy vírusos náthát, amivel lassan két hete "küzdünk", de remélem, mielőbb kijövünk belőle, és a babás jógán találkozunk hamarosan.
Köszönöm figyelmed,
Ildi
ui: Még néhány gondolat a SOTE 1 csecsemőosztályról, az őrző és a műtő szerintem profi volt. Cicire nem rakhattam a babát a műtét után, nem engedték. Kint a folyosón beszélhettem hozzá pár percet, simogathattam fejnél a mútét után. Apa megkaptam, de nem bőrkontaktusra. Kértem kifejezetten, hogy ne kapjon tápszert. 2 x 10 mlt kapott már, mire leértem az őrzőből. Igaz, nagyon nagyon meleg volt, biztos kellett neki a folyadék, meg nagy gyerek is lett. ?? Laktációs tanácsadást nem kaptam, csak harmadik napon jött be egy nővér megnézni a mellem és segíteni. Lassan bimbóvédővel (ő javasolta) sikerült szoptatnom. Utána kb. két hétbe telt, míg leszoktunk a tápszerről, a cumisüvegről, és a bimbóvédőről. A védőnő és egy barátnőm is segített, sokat foglalkoztak velünk. Szerintem ezt több, a nők iránti odafigyeléssel, több tanácsadással sok nő - csecsemő esetében el lehetne kerülni talán még bent a kórházban. :(”



Kövess minket a Facebook-on!